Itthon, otthon – Nemzetiségi fiatalként a mai Magyarországon

A 2011-es népszámláláson – a legnagyobb létszámú közösséget, a romákat nem számolva – közel 330 000 honfitársunk vallotta magát valamely nemzetiségi közösséghez tartozónak. A hazai népesség korfáját tekintve ebből az adatból arra következtethetünk, hogy mintegy hatvanezer, nemzeti kisebbségi identitással (is) bíró 15-29 éves fiatal él hazánkban. Bár a tíz évvel későbbi, 2021-es adatok szerint a legtöbb magyarországi nemzetiség létszáma csökkent, a nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi hulláma szerint a magyarországi fiatalok 5 százaléka kötődik valamelyik hazai honos nemzetiséghez.

Míg az utóbbi másfél évtizedben fokozott figyelem irányult a határainkon kívül élő, elszakított nemzetrészekre, a hazánkban élő nemzetiségek kultúrájáról, nyelvük és identitásuk megőrzéséről kevesebb szó esik a közbeszédben. Még kevésbé ismert az átlagember előtt, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiatalok hogyan szerveződnek közösséggé és kapcsolódnak be a közéletbe a saját településükön vagy országos szinten. Pedig a velünk élő nemzetiségek hagyományai, nyelvei mind-mind Magyarország kultúráját gazdagítják, ezért mindannyiunk érdeke, hogy generációról generációra hagyományozva a jövőben is velünk legyenek. Erről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel november 15-i eseményünkön.

Előadók: 

• Csasztvan Zsuzsanna, művészeti titkár, Duna Művészegyüttes (szlovák nemzetiség)
• Dunai Péter, aktivista, ZORA – Magyarországi Szerb Fiatalok Egyesülete (szerb nemzetiség)
• Muzamel Gitta, a szegedi Nemzetiségek Háza munkatársa (görög nemzetiség)
• Szöllősi Hanna, aktivista, Magyarországi Románok Ifjúsági Szervezete

• Sullivan Ferenc, kutató, Ifjúságkutató Intézet