A felejtéspolitikától az emlékezetpolitikáig – Magyar katonahősöket ünneplünk május végén

Lehet-e nemzeti közösséget építeni és megtartani olyan emberek nélkül, akik e közösség védelméért a legtöbbet adták: az életüket? Akikben a nemzeti öntudat, a hazaszeretet és a függetlenségvágy akár a harctéri vértanúság vállalásáig erősödhet fel, és akik ezzel megfellebbezhetetlen példát adnak a következő nemzedékeknek? A hős és a példaadás fogalmát mindig átjárták az ideológiai áramlatok. De van, ami minden változó közt változatlan. A magyar hősök kultuszáról és ellenkultuszáról, egy világhírű huszárezredesről, huszárvirtusról, valamint az emlékezetpolitika temetetlen halottairól beszélgetünk a Magyar Összetartozás Intézetének hősök napi rendezvényén szakértőkkel és hagyományőrzőkkel.


2001 óta minden évben május utolsó vasárnapján hivatalosan is tisztelettel adózunk „azok emléke előtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért”. A magyar hősök emlékünnepét törvénybe iktatták, amely szerint az Országgyűlés megörökíti „a haza szabadságáért és függetlenségéért, a nemzet fennmaradásáért küzdött hazafiak” emlékét. Valójában azonban a nagy háborútól, 1917 óta emlékeznénk meg törvény szerint e magyar hősökről, ha a kommunizmus évtizedei el nem törlik sok évszázad hazafias vértanúit – gyakran a hősökből véreskezű gyilkost, a kíméletlen mészárosokból hőst retusálva. Egyszersmind arra törekedve, hogy veszedelmesen eltorzítsák a hazafiasság és a hazaszeretet fogalmát, meggyengítsék a magyar katonai hagyományokat, amelyek íjfeszítő sztyeppei törzseinkig vezethetők vissza.
Több hadseregnyi katonánk tűnt el így a marxista történetírás süllyesztőjében, és halt kétszeres halált: fizikait a frontokon és társadalmit a köztudatban. A 2001-es törvénnyel azonban megkezdődött rehabilitációjuk és identitáserősítő visszaemelésük a közemlékezetbe. Ahogy annak belátása is, hogy nemzeti hősök nélkül nincs összetartozás-tudat, hogy a történelemhamisítás megingathatja egy nemzet legszilárdabb alapjait is, és hogy büszkék lehetünk arra: sok közösséggel ellentétben nem koholt mitikus alakoknak, hanem hús-vér hősöknek építhetünk kultuszt, magunkat is gazdagítva, építve, erősítve ezzel.
Ilyen katona a karcagi születésű Fabriczy Kováts Mihály is, akinek idén ünnepeljük születése 300. évfordulóját. Kováts ezredes az amerikai könnyűlovasság atyja, nemzeti hősünk, a szabadságküzdelem mártírja, öt nemzet, két kontinens harcosa, szobra áll az egyesült államokbeli Charlestonban, ahol 1779-ben ölte meg egy angol puskagolyó. De vajon helyére került-e a mi közemlékezetünkben?
Maruzs Roland alezredessel, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettesével, Pintér Zoltán Árpád történésszel, a Kováts Mihály Baráti Társaság elnökével és Tímár Péterrel, a Károli Gáspár Református Egyetem huszártörténeti kutatócsoportjának tagjával, a Mogyoródi Sándor-huszárok hagyományőrző közhuszárjával beszélget Margittai Gábor, a Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója.
A beszélgetésre szeretettel várjuk az érdeklődőket 2024. május 28-án, kedden 17 órától az MCC Scrutonba (1113 Budapest, Tas vezér utca 3–7.).

Program:

17.00 Köszöntőt mond Margittai Gábor, a Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója
17.05 A Rostás Pál feltámadása című rövidfilm vetítése
17.15 Pódiumbeszélgetés, huszárfelszerelések bemutatója


Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Regisztrálni az alábbi űrlap kitöltésével lehet: